Nos, azt előre el kell mondanom, hogy ez a párbeszdé NEM TÖRTÉNT M€EG a két Emma (Roberts és Watson) között. Ez egy paródia, ami szerintem elég sértő, mert mindkettőjüket úgy állítja be mint hülye libákat, főleg a mi Emmánkat. Nos, olvassátok. A helyzet egyébként az akarna lenni, amikor a 2007-es londoni KCA-n találkoztak.

EMMA ROBERTS: Szia Emma!
EMMA WATSON: Szia Emma!
ROBERTS: Cukin nézel ki! Még akkor is ha meg kell állapítanom hogy kalózcsizmákat hordasz! Majdnem Halloween van, és mindenki szeret egy kalózt! Amúgy is, a felsőd javít ezen! Fiatalnak és sikkesnek nézel ki!
WATSON: Köszi, Emma! Te is cuki vagy! A ruhád enyhén pedáns és imádnivalóan retró! Én meg egyszerűen szeretem ezt!
ROBERTS: ÉN SZINTÉN! Tehát mi tulajdonképpen legjobb barátnők vagyunk, igaz?
WATSON: Ez világos. Az összeillő és hasonló hajviseletünk a bizonyíték hogy a lelkeink kommunikálnak. Most tudunk beszélni arról milyen üdítő, hogy azon kevés fiatal Hollywood-i nők közé tartozunk, akikről nem terjesztik, hogy öreg fazonokkal járnak; akik nem drogoznak; nem mennek börtönbe; vagy nem jelentetnek meg meztelen képeket? Oh, azután beszélhetünk arról, hogy a neveink hogy lehetnek MAJDNEM ugyanazok? Senki se fog soha nekem erről beszélni.
ROBERTS: Gondolkodom rajta. Arról akarok beszélni, hogy Dumbledore hogyan lehet meleg? Oh, és Rupert Grint-ről, hogy miben hasonlít és miben nem hasonlít Ron Weasley-re! Olyan mint Ron? Lefogadom hogy igen. Csak szeretem Ront. Örülsz hogy nem ölte meg Ront?  Én igen. Oh! És Daniel Radcliffe-ről! Mondj el mindent nekem! Mindent! Voltál már a házába? Megengedte neked hogy kölcsönvedd az alsónadrágját? 
WATSON: Ez soha nem fog véget érni, igaz?
ROBERTS: A négynénimről, Julia-ról kérdezhetsz ha akarsz. Egyszer megharapott engem. Meg fogom mutatni neked a sebhelyet. Mi végül is legjobb barátok vagyunk.
WATSON: ...okay, tisztességes üzletnek látszik.

{én se értek belőle mindent, elég gagyi, és nyilvánvaló, hogy egyik Emma se beszél így... Úgyhogy valaki nagyon unatkozhatott}