LOS ANGELES – Azt hiszed, nincs olyan 17-éves lány aki simán képes beszélgetni Jonathan Safran Foer-ről és Chuck Palahniuk-ról.

De akkor még nem találkoztál Emma Roberts-szel, a koraérett, kissé gúnyos, magabiztos színésznővel, akinek ’Hotel for Dogs’ című filmjét nemrég mutatták be. Ha Roberts nevét látod az újságokban, az a munkája miatt van, nem olyan dolgok miatt, amik társait a bulvárlapokba juttatják.

„Már minden ki van játszva” mondja elutasítóan a hírességek viselkedéséről. „Nem sok egyedi módja van annak, hogy figyeljen rád a sajtó. Mindenki felhasználta már a jókat – ittas vezetés, étkezési problémák, terhesség.”

Címlapok gyártása helyett Roberts a munkájára és a tanulásra összpontosít. Kisgyerekként utálta a rajzfilmeket, jobban szeretett igazi embereket nézni.

Régóta színészkedni akart, de a családja elfojtotta ambíciót, féltek egy gyereket belevenni a filmiparba. Végül, 10 éves korában, édesanyja elengedte egy meghallgatásra. A 2001-es Blow és a 2002-es Grand Champion után Roberts a Nickelodeon ’Unfabulous’ című, 2007-ig futó sorozatával robbant be a köztudatba. A 2006-os Aquamarine és a 2007-es Nancy Drew főszerepei után Roberts most a ’Hotel for Dogs’-ban szerepel.

„Van egy 8 éves húgom, és szerettem volna valamit csinálni, amin jól szórakozhat” mondja Roberts. „Ő nem színészkedik, iskolába jár. A ’Hotel for Dogs’ a szülinapján jelent meg, úgyhogy elég izgatott volt.

Kutyákat félretéve, Roberts két filmben szerepelt, amik ebben a hónapban kerültek bemutatásra a Sundance Filmfesztiválon: a sötét családi dráma, a ’Lymelife’, és a kosárlabdás film, a ’The Winning Season’. Amikor nem forgat, a barátaival és családtagjaival van, beleértve híres nagynénjét, Julia Roberts-et.

„Egész normális vagyok. Ahhoz képest, hogy a filmiparban vagyok, és LA-ben nőttem fel, szerintem nem lettem annyira elrontva. Amikor nem dolgozom, nem sok mesés dolgot csinálok. Tanulok, házit írok, a barátaimmal vagyok. Sokat olvasok.”

Nem vicc.

„Most a ’A Great and Terrible Beauty’-t olvasom Libba Bray-től, megtetszett a címe. ’És a ’Dress Your Family in Corduroy and Denim’ David Sedaris-tól. Szeretem Chuck Palahniuk-ot íróként. Szeretem az ’Inivisible Monsters’-t. Kicsit zavaros de szuper. Szerintem ő bámulatos. A kedvenc könyve a ’The Perks of Being a Wallflower’ Stephen Chobsky-tól.”

A magántanuló Roberts egyetemre szeretne menni. „Nemrég küldtem el a jelentkezéseimet. Csak 3 iskolába jelentkeztem, mert ha nem jutok be a legelsőbe, akkor úgyis újra fogom próbálni” mondja. „Fotózást, irodalmat, és írást szeretnék tanulni.”

Roberts-nek láthatóan igencsak hosszú a teendő-listája. Komolyan veszi a színészetet, és örülne egy Oscar jelölésnek, bár nem akarja megnyerni, mert nem szívesen mondana köszönőbeszédet.

„Jó lenne szerezni egy klassz pasit. Szeretnék ellátogatni Párizsba, még sose voltam ott. Szeretnék egy saját fotókönyvet” mondja. „És szeretném végre megkapni a jogsimat. Eddig katasztrofálisan halad a projekt. Először megkaptam az engedélyem, de megbuktam a gyakorlatin. Aztán lejárt az engedélyem. Nemrég újra megkaptam, úgyhogy nemsokára remélhetőleg tényleg megszerzem a jogsit.”

Addig is, Roberts-et édesanyja, Kelly Cunningham fuvarozza barátai házához. Néhanapján Roberts-nek sofőre is van, aki elviszi Julia nénikéjéhez. És hogy mi a legidegesítőbb kérdés amit Oscar-díjas családtagjával kapcsolatban kap?
”Valószínűleg az, hogy milyen tanácsokat ad nekem. De a végén ő még mindig csak a nagynéném, nem Julia Roberts. Nem kérek tőle tanácsokat. Ez után az interjú után is beugrok hozzá, és játszunk a gyerekekkel. Ez jó szórakozás.”